Ellopták a tárcám kétszer
Lekapcsoltak hetvenhétszer
Kifogynak szürke napjaim
Szétmálló darabjaim
Nyomomban ősi bősz lidércek
Feljajdul az óra
ha körbeér mutatója
Egy könnyel tisztelgek a múltnak
a nyirkos ködbe borultnak
Kis csendben mélázok el róla
Valami gyilkos vágy tüzel
Valami ellen vétkezel
Ha engedsz most neki
Ó, mennyire jól esik
Valamikor enyém leszel.
Illumináció mantra
2008.06.14. 19:03 versiro
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://versblog.blog.hu/api/trackback/id/tr75520415
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
