29 vércse szitál barázdák nyomán
29 gyémánt bújt el kavicsok között
29 kóbor eb vonít a hold után
29 hóember nagykabátba öltözött
Karácsonyra harangoznak őszi szelek szárnyain
Órámra vetülnek nyúló árnyaim
Az évek körforgása rám mutat
A rugók eleresztik a fogaskereket
Egyre lassabban üldözöm a perceket
29 vándor nem talál utat
29 sivatag délibábszínházast játszik
29 szomjazó nem látott kutat
Egy pillanat is 29 évezrednek látszik
Minden nap ugyanaz a ködbefojtott szürkeség
Egy pár égő kereszt hamvaiba porlad el.
Minden szó egy elhalkuló szürke év
Gondolatok sós tengerében olvad el
Mint bús szívemnek csillagfénybe húló könnyei
Ha menni kell, menni meghalni megint.
