Te voltál az idősebb hang fülemben
Vízesés melyben zuhatagként hullottam
Gyertyafényként sötét lelkemben
A pusztaságban fénylettél utamban

Jókedvű hajnal voltál rózsaszínű felhőben
Égi mezőn bárányait terelgető szellőben
Kezem fogtad és vittél hazafelé
Szőke tisztás sűrű és zöld erdőben
Tiszta forrás, szavad ittam, lelkedben bíztam én

Nővérke voltál, napsugár, rosszkedvem gyilkosa
Botladozó lépteimben könnyű álmok vánkosa
Rád néztem és szeretni tanultam
Ha rám nézett kristály hegyvidékek mosolya
Míg a Földgolyóval elgurultam

És gyermekkoromból férfiúvá nőttem én
És emlékeim elfakultan fotóalbumokban hordozom
Nővéremmel egyre ritkulóbban találkozom
- Mégis nem múlunk el szürkeségben nyomtalan -
Már itt élsz mindig friss reményként szívem közepén
Bölcs hangként fülemben, míg barátaim szeretetre oktatom.