HTML

Saját verseim

Ebben a blogban saját verseim szeretném publikálni, örülnék, ha elolvasnátok, és kommentálnátok őket. Mindenki véleményére kíváncsi vagyok.

Friss topikok

  • versiro: Koszi szepen! (2017.07.27. 11:05) Azelőtt
  • Littlewood: "A taposó malom ahol napjaim eltapsolom" - ez nagyon tetszett! (2013.11.08. 11:52) Buszon
  • Versember: Nincsenek felesleges szavak a verseidben ez nagyon tetszik. (2012.09.13. 08:55) Nem várom
  • versiro: Bezavartam magam? :) Köszi a videót, szépek a fények, csak nem tudom mért gyorsítják fel az összes... (2012.02.09. 21:54) A lélek gyötrelme
  • versiro: nem kis hanem Ki :) Sorry for the typo. (2011.11.18. 19:56) Vándorút

Linkblog

Hullámok

2009.04.27. 23:23 versiro

Érezni hogy minden amit mondok
Vagy teszek, egy pontban fókuszál
Koncentrálni létezésem annyi rébuszát
Érzéseim mint egy gombot, lenyomni
Egyszerre egy életen át.

Egy pillanatban élni minden percemet
Egy szóba belesűrítve hosszú lelkemet
Nekem kinek magányát széttörni sem lehet.
Játszótársakat keresek

Hova vezet a tegnapi álom?
Ki ölel, ki csókol igazán?
Érzéseim táncként járom
Téli éjjel kósza holdsugár

Coca Cola ízű remények habzanak asztalomon
Angyalszárnyak suhognak forgószélbe már
Lámpafényem árnya repül arcomon.
Nincs kitörési lehetőség, legutolsó mentsvár

Összpontosítom tekintetem Van Gogh képeden
Hullámzó szemedben látok még zöld mezőt.
Kék eget. Barna fákat.Szivárványok részegen.
Szőke kislány mosolyodban mérgező esők
Villámai csapnak le rám szürke földre véresen.
 


 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://versblog.blog.hu/api/trackback/id/tr161090552

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

forgoszelkate 2010.08.12. 13:19:48

Olyan furcsa, hogy te ezt egy áprilisi éjszakán még tavaly írtad, de szemeimben most született meg. És így megyek visszafele az időben, egyre régebbi önmagadhoz. És valóban hullámzó érzéseket kavarsz bennem, az olvasóban. Magába von a vers, mint a forgószél. Hányszor kell még elolvasnom, hogy elengedjen? vagy csak egyre beljebb kerülök?
süti beállítások módosítása