Reggelente reng a föld
Esténként eső esik
A hőség földre dönt
Estétől reggelig
A kihalt utcákon
A kövérség kocog
Pókhálós párnákon
lázálmokban tocsog
A fáradt munkás ki szebb világot álmodik
A nyomott postás ki galambokkal repül
A csempész ki csak forgolódik
A zongoratanár jobblétre szenderül
Diszkók villózó lézerfényei
között lüktet a helyi ifjúság
Mint itatóba buknak csészékbe fejei
Ha lőtávon kívülre lőtte magát
Marika felfedezi az élet rejtelmeit
A folyónál, a hátsó ülésen
Mire a kakas szól őt is felfedezik
ha kisült már melegében
A hogyan veszítettem el
prózaverseny díját
Holnap ő viszi el
Ha lenyelte és meg hát
És különben is nem nagy ügy
Mindenki ezt csinálja
Én is hegy, te is hegy, nekünk
ugyan egyremegy, jól ki lett találva
A pap és a tanárnő
a szeretet kötelékét szorítják
Az ágybareggeli előtt
a reggeli tornát gyakorolják
A benzinkúton éhbérért virraszt
szeme síróvörösben ég
egy másfél mázsás utcatorlasz
Elvált és a tortából azóta sem elég
A pékek a kenyeret takarékon sütik
és ha lehet tescogazdaságosan
Közben fejüket a falba ütik
És az éj gyorsan elrohan
Amott már lassacskán kelne a nap
a viharfelhők meg csak gyűlnek az égen
Belülről ezer kis démon harap
Érzem, hogy most is gyűlölnek éppen
Érzem, hogy a táj robbanásig feszül
A határok már csendben oszlanak
Megloptak, kiraboltak legbelül
Minden üres és a csillagok hullanak.
