Fantáziavilágokban gázolok
Igaz meséket keresek
Könnyed léptekkel járok
Gyűjtöm az útszéli gyöngyöket
Errefele télen is hullanak a levelek
Nyáron is zajlanak a jéghegyek
Az út végén tűz lobog
Tovatűnő lábnyomok
Páfrányok nyílnak az üvegerdőben
Kristályok ropognak talpam alatt
A barlangokban források törnek fel
A nap bumerángívén halad.
Szivárványok szirmai közt holdsugár
Tejízű ködben fürdő láthatár
Korongok húznak el a felhők között
Álmaimban álmaidban összeütközünk.
Lehullott egy csillag mikor azt kívánták, hogy legyek
Körülöttem gyűlnek és ütköznek a hegyek. Összegyűrhetetlenek.
Az óceánok tükörkéken lengenek
Szívem mélyén vulkánok köhögnek és rengenek.
Tükörképem árnyékomra vetett holdsugár
Lelkem foglya, hangom hangja, Szavaim jelentését vesztő foszlányos délibáb.
Sokaságban, pusztaságban egyaránt értelmetlen medián
Egymagamban, agyhalottan hazaszáll...
Szólt egy hang, hogy legyek. Lettem.
Hívott Ki küldött, és eljöttem
Országok között, határokon táncolok
Fantáziavirágokban lángolok.
Holdsugár
2008.01.26. 21:37 versiro
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://versblog.blog.hu/api/trackback/id/tr65312942
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
