Nem én alszok, hanem a teremtett világMaga alá bukva kómában heverIgazából talán senki se látSzörnyű nagy teherAz óceán kupolaként feszülA fenék iszapjáraAhol az elektronok hangyaként cammognak sorbanÉs a fal minden lépéstől dobbanTáncolnak leveleik szórva a fákMíg az ég a…